Emlékszem mikor elkezdődött..
Hihetetlen élmény volt,szinte úgy éreztem, hogy nem is lehet igaz.
Aztán ez gyorsan megváltozott.
Máig nem értem,hogy miért vagy hogyan kerültem vele össze..
Nem is lényeges.Valamiért találkoztunk és egymásba szerettünk.Sok dolog van köszönhető,hogy ilyen lett a végkimenetel csak azt nem értem,hogy miért kezdődött el, ha vége lett.Sokszor gondolkozok azon,hogy mi lett volna ha azt mondom előző nap,hogy bocsi de nem tudok elmenni segiteni nektek.Akkor lehet,hogy nem is kerekednek ilyen érzelmek,és most nem is lenne ilyen nehéz.
Miért kell mindig úgy végződnie a dolgoknak,hogy valaki szomorú?!
Mit kellett volna ebből tanulnom? Hogy ne legyek szerelmes? Vagy, hogy próbáljak rugalmasan kezelni dolgokat? Ez mind hülyeség..pláne hogy abszurd a helyzetem..legalább is nem minden napi.
Vajon mi lett volna ha nem szeretek bele..Most is ezt irogatnám?
Vagy meg sem fordulna a fejemben, hogy egy blogot kezdjek..
Sok dolog van amit nem értünk miért történik,de abban bízunk,hogy van értelme.
De azt nem tudom, hogy ennek mi az értelme..régóta szenvedek emiatt és remélem nem kell sokáig..egy idő után nyomasztó ha az ember belefullad a saját önsajnálatába.
De még is..ha másban nem találunk vígaszt..Hogy lehetne pozitívan gondolkozni,és úgy csinálni,hogy nincs semmi baj mikor majdnem napiszinten találkozok vele..Látom amint tovább lép,és látom,hogy szépen lassan teljesen elvesztem..Testközelből nézhetem végig ahogy eltávolodunk egymástól..és nem tehetek semmit.
Az a legrosszab, hogy ha fáj is az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen még ha ez azt is jelenti,hogy nem velem van..
És EZ nem lehet véletlen.. Tanulnom kellett volna ebből az esetből,de nem értem hogy mit?
Én csak azt tudom,hogy vissza akarom őt kapni..bármit megadnék, hogy megint velem legyen.. De hiába..ahogy mondják ez a hajó elúszott.